Új pártok tucatjai szereztek jogosultságot, hogy elinduljanak az áprilisi választáson. Lesz körzet, ahol várhatóan méteres slejfnin kell majd behúzni az ikszet a választónak. A demokrácia ünnepe lesz április 6! Vagy csak egy profi átverés?
Két hét erőltetett menet után vagyunk, sokat tanultunk az új jelöltállítási rendszerről, az aláírásgyűjtés gyakorlatáról és a fogadtatásáról. Ezen tapasztalatok birtokában azt kell mondjam: valahogy gyanús, hogy gombamód elszaporodtak a friss és ártatlan pártok. Aki volt utcán, érti, a többieknek megpróbálom elmagyarázni.
Adva van a Lehet Más a Politika, egy párt, amelyik négy éven át folyamatosan hallatta a hangját a Parlamentben. Szerzett híveket, nyilván bőségesen ellenségeket is. Országos hálózattal rendelkezik, aktivistákkal és természetesen szerződéses kampánykülönítménnyel is. Mégis, mindennek ellenére nem ment könnyen az aláírásgyűjtés. És korántsem azért, mert utáltak volna minket az emberek, még ha adott esetben nem is fognak ránk szavazni. Konkrét gyűlölettel nagyon ritkán találkoztunk. A top3 kifogás, amivel megindokolták az emberek, hogy miért nem írnak alá nekünk, az alábbi volt:
- Senkinek sem írok alá (mert utálom a politikát/ közalkalmazott vagyok/ félek, hogy nyoma marad/ sosem adom ki egyébként sem az adataimat senkinek/ stb.)
- Már a Fidesznek/Összefogásnak aláírtam, és nem fogok másnak (még akkor sem ha lehet)
- Nektek nem írok alá, mert nemzeti érzelmű vagyok.
Mivel már megvan a majdnem mindenhol az érvényes jelölésünk, igazán nem mondhatja senki, hogy a blogposztomat csak az motiválja, hogy savanyú a szőlő. De nem hiszem, hogy csak ránk reagált volna így a nép. Azt gondolom, hogy az LMP ismertsége inkább volt előnyére, mint hátrányára. Mégis, a semmiből felbukkanó pártok, mozgalmak, szerveződések minden probléma nélkül adták le az 500 érvényes aláírást (amihez praktikusan azért 6-700 aláírást kellett produkálni, a természetszerűen adódó rontások miatt). Nem egy-két új formáció, hanem tucatnyi szervezet. Legkülönfélébb csapatok, a Balkezes Horgászoktól a Sértődött Bolgárkertészekig. Meg persze néhány olyan párt, ami rendelkezik valamiféle előélettel, konkrét üzenettel, pártfegyelemmel. A kitelepüléseken, bejárásokon is többnyire ugyanazzal az 5-6 csapattal találkozott mindenki: a nagy pártok aktivistáival meg néhány ismerhető feltörekvővel. Néha meg is osztottuk észrevételeinket, illetve együtt fohászkodtunk a jobb idő reményében. (Fontos észrevenni, hogy utcaszinten sokkal kevésbé ellenségesek egymással a pártok aktivistái és képviselői).
Felmerül a kérdés:
- Miért nem találkoztunk soha, sehol, bizonyos, a jelöltállításban országosan nagyon eredményesnek tűnő párt aktivistáival?
- Miért nem találkoztunk soha olyan választópolgárral, aki arra hivatkozva tagadta volna meg az aláírást nekünk, mert már leadta a friss pártok valamelyikének az aláírását?
- Azok közül, aki aláírt nekünk, miért nem említette soha senki, hogy ekkor vagy akkor már aláírt ezeknek a pártoknak, miközben az ismert pártok neveit rendre említették a polgárok, hogy már jártak náluk?
- Hogyhogy ezek a pártok időközben nem adták le a részeredményeket, ahogy az ésszerű, miért csak az utolsó pillanatban adták le egyben?
Lehet, hogy csak elkerültük egymást? Lehet, hogy mind a 106 körzetben nagyon más taktikát választottak ezek a friss pártok? Lehet, hogy nem volt színes egyenruhájuk mint az ismert pártoknak? Lehet, hogy az íveket nem mappákban tartották, hanem mindig elrejtve? Talán.
Felmerül azonban még egy másik probléma is. A választópolgárokat megismerve elmondható, hogy szinte kizárólag csak olyanoktól kaptunk ajánlást, aki ismert minket. Olyat, aki még nem hallott az LMP-ről, sosem tudtunk meggyőzni arról, hogy írjon nekünk alá. Az emberek részéről messze nem tapasztaltunk olyan mértékű bizalmat, ami ahhoz elengedhetetlen lenne, hogy ennyi friss szerveződést ilyen bőségesen lássanak el ajánlói aláírásokkal. Nézzen magába a kedves olvasó: odamegy önhöz egy ember, hogy ő az És a Haza Fényre Derül Egyesület* híveként szeretné elkérni a támogatói aláírását. Ha sosem hallott róla korábban… aláírna? Nemigen.
És mégis. Tizen-huszon párt szerzett mandátumot minden körzetben. Olyan helyeken is, ahol az utolsó napokban 30-50 emberrel jártuk az apró falvakat. Azokban a körzetekben, ahol nincs nagyváros, nincs egy meghatározó közlekedési csomópont, vagy hétvégi piac, ott a gyakorlatban óriási kihívás 70 különböző faluból begyűjteni 500 jó aláírást. A Boldog Magyarok a Szebb Jövőért* pártnak mégis sikerült, akár minket is megelőzve…
Lehet mondani, hogy mi ismertük félre az embereket, és valójában a polgároknak van bizodalmuk a demokrácia iránt, és friss, érdekes nevű szerveződéseket is szívesen támogatnak, mert esetleg meggyőző a névválasztás.
Ha így van, akkor vajon az alábbi pártok miért nem voltak képesek 500 aláírást összeszedni:
- Keresztény Magyarok Szövetsége
- Vállalkozók Szövetsége
- Magyarországi Cigánypárt
Ezek valós nevek, ellentétben a korábban példaként emlegetett, csillagozott nevekkel. Nem tűnik rossz névnek egyik sem, jelentős célcsoportnak lehet szimpatikus. És mégsem boldogultak, például az én körzetemben.
Létezhet, hogy teljesen normális, közérthető nevű pártok elvéreznek a jelöltállításban, eközben bizonytalanul megfogalmazott, partikuláris célt sejtető hobbiszerveződések meg vidáman behozzák a pedánsan kitöltött íveket a bizottság elé, úgy, hogy az elmúlt hetekben soha sehol senki sem találkozott velük és aktivistáikkal? Az elmúlt 14 nap fényében nem hiszek a magányos harcosokban, a szorgalmas függetlenekben.
Ötszáz aláírás, az nem terem csak úgy, akárhol.
Vagy de, csak még nem tudunk róla.
Majd megszokjuk ezt is, ahogy természetesnek fogadjuk el, hogy az ellenzék minden plakátra költött forintja tulajdonképpen a kormánypártot gazdagítja, amiből vehet magának plakátot ugyanolyan értékben, vagy inkább kedvezményesen.
Még egy illúzióval kevesebb.
Szerinted is itt az ideje visszatérni a jövőbe? Kövesd kampányom a Facebookon! |
Az utolsó 100 komment: