Évek óta hitegetik Dunakeszitől Veresegyházig a városok lakóit azzal, hogy majd fejlesztik a vasúti tömegközlekedés népszerűségéhez elengedhetetlen P+R parkolókat. Magam is az egyik legfontosabb ügyként szóltam erről minden fórumon. És láss csodát! Dunakeszin áprilistól indul is a beruházás!

Persze tisztában vagyok vele, hogy nincs hozzá közöm, nem miattam. De talán érdemes volt foglalkozni a témával. Így a választások előtt hirtelen eltűnnek a kátyúk, megszépülnek a közintézmények, betongalambok ülnek a viacolor-verebekhez… és sok éves várakozás után lesz igazi P+R, még éppen időben, kora áprilisban!

Persze mindez csak Dunakeszin. A többiek nem voltak ennyire ügyesek. Na persze nem az ő polgármesterüknek a közvetlen munkatársa az országgyűlési képviselőjelölt…

„Kifogták a szelet a vitorládból, apafej!” – jönnek majd a kommentek. Savanyú a szőlő, ahogy a választókörzet többi városában mindenki másnak is. Tegyük hozzá, egy parlamenti képviselő az nem valamiféle kijáróember kell legyen, aki sorban áll, tolakszik, hogy aztán az övéinek – jelen esetben a kedvenc városoknak – elhozza a szajrét, felpörgesse az ügyeket, kilobbizza a beruházókat, lerövidítse a várólistát. Fordítva normális: a körzetből érkező észrevételek, problémafelvetések, javaslatok becsatornázása a parlament és a döntéshozók felé, az egy legitim szerep. Vegyük úgy, hogy az ügy képviselete, a P+R fontosságának felvetése máris eredményt szült!

Tény, hogy nem volt semmi ésszerű abban, hogy a főváros bepuszilta magának a P+R pénzeket, azzal a hivatkozással, hogy a Budapesttel észak-kelet felől határos településcsoportnak is hűdejó lesz ez. Érdemes józan ésszel átgondolni. Ha valaki mondjuk Gödről vagy Veresegyházról autózik 30 kilométert egy órán át, hogy bejusson a fővárosi munkahelyére, akkor az utolsó méterekre van értelme lerakni az autóját a Hősök terén, vagy a Váci úton? Belátható, hogy ezzel egyáltalán nincs megoldva semmi, legfeljebb a parkolási díj kisebb, mint a belvárosban. Ettől még a dugók nem szűnnek, a környezeti terhelés változatlan, az autókázással továbbra is elfecséreljük az értékes időt. Ráadásul ezeken a területek korántsem az érintett települések ingázói parkolnak ingyenesen vagy kedvezményesen, hanem azok, akik a környező irodaházakban dolgoznak és nem jár nekik parkoló. Jó eséllyel fővárosiak eleve.

A P+R-nek akkor van értelme, ha hamar megszabadulhatok a kocsitól, és átszállhatok egy jó minőségű, kényelmes, árban és időben is versenyképes elővárosi vasútra. A P+R parkoló Magyarországon legtöbbször nem jelent mást, mint sóderrel leterített, esetleg lekövezett parkolók kialakítását, teljesen esetleges módon valami pályaudvar közelében. Az őrzés sokszor nem megoldott, inkább csak le van tudva ezzel a feladat. Térfigyelő kamera kell, hiszen aki P+R-ben parkol, az olyan, mintha kiírná a kocsira, hogy „szabad préda, 8 órán át felé se nézek!” Fóton az ovi előtt 3 percre lerakott kocsit is feltörik, és a pályaudvar környéki kocsikból bátran szipkázzák ki a benzint nagy magabiztossággal a szemfülesek. A P+R az hatékony őrzés hiányában aranybánya lehet a bűnözőknek.

A parkolók mégis népszerűek, a nomád körülmények ellenére is, és ebből látszik, hogy lenne ezekre igény, és van fantázia a fejlesztésben. Ráadásul az igazán jó P+R nem a P-től és nem az R-től jó, hanem a plusztól. A valódi P+R koncepció nem varázslat, külföldön több nagyvárosban bevált, nálunk is sikeres modell lehetne: a P+R parkolók az elővárosokban a település fejlődésének új csomópontjai lehetnek! Számos olyan alacsony értékű telek található Dunakeszi határában, Göd előtt, Ivacsnál, és Fót Alagimajornál, ahol meglévő és elhanyagolt vasútállomás mellé akár ezer férőhelyes parkolók kialakítására is lenne lehetőség, olcsón. Ráadásul nem csak a parkolástól jó egy P+R. Ha a környezetében alapíthatnak a vállalkozók boltokat, kis szolgáltató egységeket, szervizeket, piacot, vagy akár iskolákat, óvodákat, akkor komplex fejlődésnek indulhatnak ezek a városrészek, miközben az utazóközönség is időt és pénzt nyer. Mennyivel kényelmesebb lenne reggel suliba vinni a gyereket, átszállni a vonatra, a vonaton már olvasni, kikapcsolódva felkészülni a munkanapra, vagy akár már dolgozni, akinek engedi ezt a munkája. Hazafele pedig lehetne a lélektelen bevásárlóközpontok helyett gyorsan és színvonalasan vásárolni helyi termelők portékáiból a piacon, helyi kisvállalkozások szolgáltatásait is élvezve.

Ehhez szükséges igazodnia a bérletrendszer kialakításának, és az elővárosi közlekedési társulásoknak is. Ebben a rendszerben a buszoknak nem a forgalommal párhuzamosan kellene haladniuk órákon át a főváros irányába, hanem a vasúti csomóponthoz kellene szállítani sűrű fordulással a közönséget. Aki pedig gyalog, vagy biciklivel közelíti meg a tömegközlekedést, annak se extrémsportként kelljen ezt teljesítenie.

Ha a murvás sártengereket felszámolják az még csak az első lépés ahhoz, hogy igazi pozitív áttörés szülessen, mind a kényelmünk, mind a környezetünk szempontjából.