HTML

Pest megye 5. vk.

Csomád, Csömör, Dunakeszi, Erdőkertes, Fót, Göd, Veresegyház polgárai! Térjünk vissza a jövőbe! Javaslata van? Írjon: peter.juhasz@jpl.hu

Bemutatkozó

jp01.jpg

Juhász Péter (LMP) életrajza itt elérhető

Április 6-án az LMP ismét bejutott a Parlamentbe, ezúton köszönöm szavazóinknak!

A 2014-es parlamenti választások során a kampányomra elköltött pénz: 791096 Ft

Kövess!

2014.02.22. 23:57 Juhász Péter (LMP)

Két hét együttlét

Olvasom, hogy 4K!-éknál milyen vidáman telik az aláírásgyűjtés, sok a mókás sztori. Pedig alapjában véve nagyon szomorú, hogy idáig jutottunk. A kötelező szociális munka mellé érdemes lenne kicsit mindenkinek aláírást gyűjteni Budapest határain kívül is.

Úgy esett, hogy az aláírásgyűjtés első hetének javarészén távol kellett maradjak a folyamatoktól, tekintve, hogy a múlt héten nejem, majd én, végül a gyerek is elkaptuk az influenzát, két napra pedig még a Bethesda vendégszeretetét is élvezhettük. Pillanatra meg is inogtam, hogy csinálok pár kiváló fotót a tizenhét négyzetméteres kórteremben összezsúfolt 4 gyerekágyról és a melléjük a földre lefektetett polifoamokon aggódó, kialvatlan anyukákról. Ha egymás mellé rakom egy Rezesova luxusháziőrizettel egy fotón és alátolok egy erős feliratot, hogy mondjuk „4 ember halála vs. 4 gyerek jobbulása”, akkor kaptam volna egymillió lájkot meg 375ezer megosztást. Csak hát pont semmi köze a kettőnek egymáshoz, meg egyébként is megfogadtam, hogy kisgyerekkel – pláne ha beteg – nem kampányolunk… Nem lehet mindenki Entoni.

Visszatérve az ajánlásgyűjtésre, eleinte tehát csupán lelki támogatásban tudtam részesíteni aktivistáimat, akik első nap ronggyá áztak Dunakeszin, második nap viszont megfogyatkoztak, mert volt akinek egy váratlanul jött családi gyógyszerkiadás miatt annyira sem futotta, hogy busz- meg vonatjegyet vegyen.

Brutálisan szomorú arcát tudja mutatni hétköznap egy agglomerációs település. Eleve szomorú a széttagoltság, hogy az óvárosi részek és az 5-10 éve parcellázott lakóövezetek mennyire másként festenek. A közös bennük a kihaltság: az emberek java reggel elhúz egy közeli nagyvárosba – a mi környékünkön ez ugye Budapest vagy Vác – akinek meg nincs munkája az kerüli a nyilvánosságot, esetleg a kertben szöszmötöl. Néptelen utcák, terek, persze a barátságtalan idő sem segít. Ahol kisgyerek van, ott ki-kimozdulnak játszótérre, bevásárolni, levegőzni. Alvó városok ezek, sokszor napközben is csak bóbiskolnak. A drive-in aláírásgyűjtést pedig még nem találták fel, így az autós szavazópolgár nehezen megközelíthető. Marad a kutyagolás az esőben, kitelepülés standdal, Neutrogena kézkrém-reklám minőségű szottyos végtagokkal, gémberedve körmölni az ajánlásokat.

Az most már világosan látszik, hogy az emberek nem értik a többes jelölés értelmét. Mi több, jó eséllyel okosítják is őket, hogy aki több helyre aláír, az köpönyegforgató sunyi áruló. Nagy változás ez ahhoz képest, mikor a kilencvenes években az egyetemen még azon filozofálgattunk, hogy az igazán intelligens és szofisztikált választási rendszerben az ember nem egy pártra vagy emberre szavazhatna, hanem súlyokat, kvázi krediteket oszthatna ki az igényeit kiszolgáló különböző pártoknak. Az ember adna egy kis kreditet a Családosok Pártjának, adna néhányat a Vállalkozók Pártjának, dobna csontot valami zöldpártnak is, hiszen a környezetvédelem sem utolsó szempont. Persze nem lett belőle semmi, mostanra meg már azt is magyarázni kell hogy miért van egy kis értelme a többes jelölésnek. Persze eredetileg nyilván semmi ilyen intenció nem volt az új választási rendszer megalkotóiban, a cél az volt, hogy szét legyen darabolva az ellenzék aminek aztán bármilyen fajta összeállása csakis kényszeres és kelletlen tud lenni… de fel lehet azért fogni úgy is, hogy a többes jelölés egy plusz szabadságfok a képletben. És mégis: az embereknek nem hiányzik. Kicsit sem. Vajon ha egy jelölt lenne a szavazólapon, zavarna elég embert? Sajnos a nagy kapkodásban a sok milliárd állami sikerpropagandából nem jutott pár fillér, hogy tízmillió ember megértse, hogy mi is ez az új aláírós izé. Hogy nem kutyamenhelyre gyűjtünk, hanem ez maga a választás. Aki azt kamuzza, hogy ő már beküldte postán, az lebukik. Aki arra hivatkozik, hogy már hetekkel ezelőtt aláírt, az lebukik. Aki meg lebukik, az legalább igyekszik jóvátenni, és végül nekünk is aláír, lelkiismeretfurdalásból.

Az is kiderült az elmúlt napok alapján, hogy sokan konkrétan félnek. Félnek megnyilvánulni, félnek köszönni, félnek elővenni a lakcímkártyát, félnek felvállalni az igent, de még a nemet is. Mütyörögnek valamit félhold alakúra meggörbülve, mutatják, hogy mennek ők mostan a izébe, arra el, mert ott van dolguk, de ez is csak inkább olyan metanyelv, nem egy konkrét gesztus. Kellemetlenül érzik magukat, nem tudnak igazán mit kezdeni a helyzettel, a megszólítottsággal. Beleuntak az egészbe, jó eséllyel már évekkel ezelőtt elvesztettük őket, és nem csak mi, hanem minden párt. Próbálkozik az ember, de valószínűleg Natascha Kampusch sem az első kedves szóra nyílt meg a kiszabadulása után, miután évekig… vegzálták. Szóval minden harmadik ember nyűgnek érzi, és egy választástól sem vár semmi jót, még minimális szinten sem tud már lelkesedni. És ez nagyon szomorú.

Bevallom, én perverz vonzalmat érzek az ismeretlenekkel való beszélgetés iránt. A legjobb, ha az, aki nem kívánja a jelölésemet aláírni, meg tudja fogalmazni, és ad egy kiindulópontot egy rövid, értelmes vitára. Egyáltalán nem szitkokra gondolok itt. Alapvetően nem ért még egyikünket sem atrocitás, és ez pozitívum, főleg annak fényében, hogy a legtöbb aktivista attól fél, hogy leköpik, vagy elküldik az anyjába. Ennél azért sokkal jobb neveltetést hoz mindenki otthonról. De a legtöbb ellenérv kezelhető és sosem kilátástalan a helyzet. Ha ad a választópolgár 3 percet, akkor meg tudjuk győzni arról, hogy miért igényli a többszínűséget a parlament. Az nem egy beszélgetés vége, hogy „köszönöm nem, mi – hogy is mondjam – nemzeti érzelműek vagyunk”, hanem sokkal inkább az eleje. Hiszen itt vagyok. Én is. Mi sem a puerto ricoi titkosszolgálatnak gyűjtünk, ember! Mert mi a nemzeti érzelem? Földosztás normálisan? Pipa. Magyar gyümölcsök, magyar génállományból? Pipa. Élhető vidék, élhető városok? Pipa. Magyar koponyák helyzetbehozása? Figyeld már, ez is pipa. Na, akkor miért is ne írnál alá nekem? És működik. Vagy ha jönnek, hogy a Paks igenis kell. És ön, sörös vagy boros? Kutyás vagy macskás? Ha ön kutyás, támogatná, hogy irtsanak ki minden macskát? Ugye, hogy nem. Tessék felfogni Paksot is úgy, mint egy szemléletbeli eltérés, amiről beszélni kell, és nem kipusztítani az ellenérveket.

Aztán telnek az órák, a kilométerek, jön a hír, hogy nem elég 200-at ráhagyni a biztos 500-ra, hanem inkább a duplája a tuti. Mert Özv. Dr. Pollenffy Virág Aurélia ezerféleképpen elrontható egy piaci forgatagban, a hidegben, különösen, ha a második név nem kerül feltüntetésre a lakcímkártyán, csak a személyiben. És nem elég ha okés a személyi szám, ha rendben van a cím, mert lehet még attól bukó, ha nem Arany Jánost írunk, hanem Arány Janost. Rádöbben az ember, hogy 20 év digitalizáció elkorcsosítja az ember kézírását. Kicsin múlik, ha még nem próbáltad, nem fogod elhinni, hogy bárkivel megtörténhet.

Szerinted is itt az ideje visszatérni a jövőbe? Kövesd kampányom a Facebookon!

1 komment

Címkék: pest megye választás 2014


A bejegyzés trackback címe:

https://kepviseloleszek.blog.hu/api/trackback/id/tr975827593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MacPhisto 2014.02.23. 17:32:25

Tegnap meg ma is gyűjtöttem, agglomerációban.

Elkeserítően tahók voltak az emberek, nagyon kevesen képesek egyáltalán normálisan azt mondani, hogy köszönöm, magukat nem ajánlom.
süti beállítások módosítása