A HírTV beszámolója a Lehet Más a Politika kampánynyitó rendezvényéről kiváló alapanyag lehet minden médiaszakos hallgatónak, a kommunikációról írott tankönyvekbe érdemes lehet külön fejezetet szentelni neki. Esettanulmány a legjavából, hogyan csináljunk egy hétköznapi hősből pitiáner sunnyogót.

Nem feltétlen kell elkötelezett LMP-snek lenni ahhoz, hogy az ember úgy érezze, hogy nem volt teljesen korrekt Császár Attila összefoglalója az LMP pénteki kampánynyitó rendezvényéről. Az élő bejelentkezést rögtön fanyalgással kezdte, hogy az előzetesen kiadott programhoz képest milyen zavaró eltérések voltak. Komoly jelentőséget tulajdonított annak, hogy Róna Péter csak vendégként volt jelen, de beszédet nem mondott, és felháborodott, hogy beteget jelentett Osztolykán Ágnes és a meglepetésvendég is. Utána hozzátette, hogy lett viszont helyette másik meglepetésvendég, Nagy Bandó András, aki Skype-on jelentkezett be… Császár úr, segítek: Nagy-Bandó volt eredetileg is a meglepetésvendég, és azért jelentkezett be Skype-on, mert ő volt az is, aki megbetegedett.

De ez csak szőrszálhasogatás részemről, inkább csak érzékelteti, hogy milyen hozzáállással indított az újságíró. Panaszkodhatott volna kicsit a huzatra, az időjárásra, esetleg hogy némi késéssel indult a program, vagy hogy túl hegyes az LMP kitűzők tűje, még megsérti vele magát valaki.

Az örökkévalóságnak megőrzésre méltó szakmai húzás azonban csak ezután következett. Hadházy Ákost, a másik meglepetésvendéget egészen pontosan úgy jellemezte, hogy "A Fidesz volt önkormányzati képviselője, aki a trafikmutyi üggyel összefüggésben híresült el.” (A filmen 1:40-nél)

Tehát Hadházy Ákos, az ember, aki egyedül vállalta fel az egész Fideszből, hogy szembemenjen az elmúlt négy év – ha nem is a legnagyobb méretű, de – legnyilvánvalóbb visszaélésével, a trafikok és a piacuk újraosztásával, az a HírTV munkatársa szerint csupán csak a csávó, aki belekeveredett abba az izébe. A kabátlopási ügybe, abba.

Hadházy Ákos felvállalta, hogy kiáll a világ elé, és leleplezi, hogy a képviselőtestület és a polgármester előre összeírt névsorral kezd neki a trafikok leosztásának, kisemmizve azok korábbi üzemeltetőit, helyzetbe hozva azokat a cégeket és embereket, akiknek a párt felső körei és a lokális potentátok oda-vissza el vannak kötelezve az egész országban. Hadházy Ákos ezzel komoly kockázatot vállalt, azonnal a támadások célpontja lett, végül pedig kilépett a Fideszből. A nyilvánvaló tények és bizonyítékok ellenére az ügyből semmi nem lett, minden a legnagyobb rendben van. Felkészülhet az energiaipar, a takarékszövetkezetek, később talán a szeszesitalpiac. Akinek nem bírj a gyomra, mehet isten hírével.

A pénteki kampánynyitón egyébként Hadházy ünnepélyesen elnézést kért a választóktól, hogy részese volt egy korrupt testületnek. Mint elmondta, nem szégyelli, hogy önkormányzati képviselő volt, nem szégyelli, hogy Fidesz tag volt, azt szégyelli, hogy nem jött rá, hogy becsapták.

Ezt a gondolatát – amit egyébként a közönség vastapssal honorált –  Császár Attila a következő mondatban foglalta össze a HírTV nézőinek: „Hadházy Ákos azt mondta, hogy nem azért hagyta ott a Fideszt, mert az egy süllyedő hajó volna, hanem mert nem ért egyet a nagy kormányzó pártnak a politikájával.” Érthető? Minden ultrafasza, a Fidesz patyolattiszta, Hadházy tulajdonképpen csak egy renitens, aki lelépett. Mert elhíresült.

Ángyán, Hadházy, Horváth... A reakció a vádaikra mindig ugyanaz: mindenféle kótyagos szélütött, aki keresi a nyilvánosságot, celeb akar lenni, ezért arra is hajlandó, hogy belepiszkítson a fészkébe. Gondolom mindenki járt már úgy, hogy a pénztárnál reklamálni kényszerült, és mivel ez időbe kerül, mindig rögtön volt egy kedves állampolgár a sorban mögötte állók közül, aki kiborult, hogy miért tartja fel a sort, „miért is nem hagyja dolgozni a kis hölgyet a pénztárban”. Amikor majd lenézzük azokat, akik bátran kiállnak a nagyon komoly ellenszélbe, hogy a belső értékrendjükkel összeegyeztethetetlen folyamatok ellen felszólaljanak, akkor gondoljunk mindig arra, hogy pont olyanok vagyunk mint a kellemetlen alak a sorban állók közül. Pedig bármikor felcserélődhetnek a szerepek, és bármikor szükségünk lehet arra, hogy számíthassunk a mögöttünk állók megértésére.