Alacsony vagy magas részvételi arány a kedvező? Nekünk vagy az országnak? Okosabbak vagyunk-e, ha sokan vagyunk? Áltudományos okoskodás, melyben a szerző igyekszik senkit sem megsérteni!

A vasárnapi eredményhirdetést követően megindult a bűnbakkeresés, a vádaskodás és a bizonyítványmagyarázás. Láthatóan három téma foglalkoztatja erősen az embereket:

1. Hogy tudott a közállapotok ellenére ennyire jó eredményt elérni a Fidesz?
2. Miért jött fel ennyire a Jobbik?
3. Miért volt ilyen alacsony a részvétel?

És ezekre többnyire az alábbi leegyszerűsített válaszok születnek, ráadásul mindhárom kérdéshez pont remekül illik bármelyik válasz!

• - A szavazók agymosott birkák.
• - A fővárosi elkényeztetett értelmiség nem képes megérteni, hogy micsoda szegénység tombol az országban.
• - A médiában a kormánypárti túlsúllyal szemben nincs esély.
• - Csak gátlástalan ígérgetéssel és a zsigeri gyűlölet kihasználásával lehet szavazókat nyerni.
• - A Fidesznek lejtett a pálya, botrány hogy ilyen kevés szavazattal megint kétharmad lett.
• - Az ellenzék nem volt képes valós alternatívát adni a kiábrándult tömegeknek, így alacsony volt a részvétel.

Természetesen mindegyik leegyszerűsített, mindegyik eléggé hazug, és eléggé szubjektív, akárki részéről hangzik is el. És ha van is részigazság egyikben vagy másikban, összességében szerecsenmosdatásnak hangzik az egész.

Lejtett például a pálya? Nyilván eléggé ki volt találva, de listán nem sikerült megszorítania az ellenzéki pártoknak a Fideszt, úgyhogy befoghatjuk a kis szánkat.

Birkák az emberek, akik csak ígérgetésre vevők? Nos, ígérgetésből volt bőven minden oldalon, például devizahitelmentés témájában elég változatos ötletek bukkantak fel kis és nagy pártoknál is. Minimálbér témában is voltak vad licitek, szóval ha ezek számítottak volna, akkor bizonyos újdonsült pártoknak kirívóan magas eredményt kellett volna elérniük.

A fővárosiak nem érzékelik a vidék problémáit és szegénységét? A témában megható és szemléletes írások születtek, amik jakabandori viralitással terjednek a neten „ezt olvasd el apám, mindent megértesz!” kísérő-kommentekkel. Ez kiválóan tudja szítani tovább az urbánus-népies ellentétet, ugyanakkor egy fontos ellentmondásra nem ad választ: ha a vidék népe a rája törő szegénységben a napi túlélés okán hajlik elfogadni rövidtávú előnyöket, ugyanakkor mindeközben évszázados bölcsességgel szűri ki a sunyi fővárosi elit fals ígéreteit, akkor hogy a fenében van az, hogy továbbra is ilyen magas arányban szavaz a földjeit elrabló, a közmunkával őt napi szinten megalázó hűbérurakra? Az rendben, hogy a Jobbik erősödését megmagyarázza a vidék szegénysége, és cserbenhagyottsága. De mi magyarázza a Fidesz továbbra is stabil előnyét? Oké, tudom, a földből sokkal kevesebb ember él, mint azt mi (fővárosiak és környékiek) gondolni szoktuk.

Szóval megmarad még ezernyi kérdés a választás utánra. Aki egy legyintéssel akarja elintézni az azt mondja, hogy „továbbra is Orbán a leghitelesebb, bárki bármit is mond.”, vagy azt, hogy „Vonának még nem volt esélye lopni, ezért nekik még bármit elhisznek”, illetve „az összefogáspártiak elmulasztották a megújulást, egymás hitelességét és esélyeit rontották a koalícióban.” Aki még részletesebben akarja kivesézni, az talál magának elég poli-blogot.

Van azonban egy olyan kérdés, amiben érzésem szerint egy fals konszenzus van érvényben – legalábbis még nem olvastam ezzel ellenkező véleményt. A részvételi arányról van szó.

Szinte minden ellenzéki kifogásolja az alacsony részvételt, és sajnálkozását fejezi ki, hogy ezzel csorbul a demokrácia. Kiváló ábrák születnek arról, hogy a Fidesz egyre kevesebb szavazattal szerez egyre nagyobb hatalmat, miközben milliók el sem jönnek!

Biztos, hogy jó nekünk a magas részvétel? Szerintem nem feltétlenül. Azt állítom, hogy a társadalmunk jelen helyzetében nem feltétlenül lennénk közelebb a megfejtéshez, ha sikerülne mindenkit elcsábítani az urnákhoz.

Nyilván van 5-10 százalék olyan szavazó, akit soha, semmikor sem fogunk látni a szavazókörökben vagy praktikus okok miatt (nem ér rá, elhúzódik a költözés, előző nap elhagyja a személyijét), vagy állampolgári készségek alapvető hiánya miatt (alkoholizmus, kitaszítottság). Van ahol otthon sose beszéltek erről, a Cosmoban sem volt cikk, különben is ez olyan felnőttes izé. Vannak emberek, akik még harmincévesen is kisbabaként élnek, közügyek iránti érdeklődésük zéró. Rosszabb esetben, ha el is mennek, arra teszik az ikszet, amit szüleik vagy házastársuk mond (erre a körre apellált az a kiváló blog, amit sebtiben raktak össze a finisben pánikból a Fidesz házatáján)

Polgártársaink maradék 30 százalékáról viszont csak felemás elképzelésünk lehet. Nem érdekli őket sem? Vagy nem tudnak választani? Vagy úgy érzik, hogy nem múlik semmi azon a két ikszen, és haszontalan időtöltés? Vagy teljesen kiábrándultak, és senkiben sem bíznak?

A magát demokratikus ellenzéknek tituláló Összefogás megnyilatkozásaiból úgy fest, hogy csupán annyiban érzik magukat hibásnak a választási kudarcért, hogy nem sikerült ezeket a távolmaradókat meggyőzni arról, hogy jöjjenek el rájuk szavazni. Tehát potenciálisan magukhoz sorolják őket pókerarccal, és csupán azt gondolják, hogy ők mind csalódottak, akik csak motivációnak, és informáltságnak voltak híján.

Abban egyetérthetünk, hogy visszacsúsztunk egy kockát a Maslow-i piramison: sokkal kevésbé fontos a méltányosság, az igazságosság, a kultúra, a szabadság, a kreativitás, az önmegvalósítás, a környezetvédelem. Viszont napi üggyé vált a túlélés, a bevásárlás, a számlák, a munka, a frusztrációk, a sérelmek. Az, hogy például az LMP csupán Buda egyes kerületeiben volt harmadik erő, és a főváros, illetve más nagyvárosok környékén ért el 6-12 százalékot, azt mutatja, hogy az LMP a politikai kínálat extraszűz oliva olaja lett: aki megengedheti magának, és olvasott az előnyeiről, az vesz belőle. Az LMP pont ilyesmi: kell hozzá egyfajta befogadóképesség, ami részben egzisztenciális, részben érdeklődési feltételhez kötött. Más kérdés, hogy ez félreértelmezése az LMP céljainak, mert sok olyan üzenet és programpont is van a tarsolyunkban, ami nem csak ezo-bio-öko eltartott anyukáknak és igazságpárti szemüveges idealistáknak lehet vonzó, hanem akár elmaradott térségek munkavállalóinak, gazdálkodóknak, hitelével megszorult családoknak is. Ez abszolút a mi hibánk, hogy még mindig bizonyos elitista attitűdöt tükröz a párt, szándékai ellenére. De, amint Dezső András, az Index kiváló újságírója megfogalmazta: „a fékek és az ellensúlyok nem oltják az ember étvágyát” ugyanígy a paksi szerződés nyilvánosságának esetleges boldog tudatával sem fog senki tudni fizetni a hentesnél. Mi tudjuk, hogy fontos, de ezzel 100 emberből csak 5-10 van így.

De hogy miért is hoztam fel ezt: átnéztem a választókerületem (Pest megye 5.) mind a 93 szavazókörének eredményeit. Kiválogattam belőle azokat a helyeket, ahol legjobban szerepeltem (10 százalék fölött), és azokat is, ahol legrosszabbul (5 százalék alatt). A végeredmény egyébként 7,6százalék lett, amit ezúton is köszönök választóimnak! Mindezt összevetettem az adott szavazókörök részvételi adatával.

A zöld pontok két csoportosulásából jól látható, hogy van korreláció az eredményem és a részvétel között: általában magas volt a részvétel ott, ahol jól szerepeltem. Erre utal a szaggatott trendvonal.

Nincs rá számszerű bizonyítékom, de ismerem ezeket a körzeteket: elmondható, hogy ahol magasabb a részvételi arány, ott tudatosabb, tehetősebb, fiatalabb családok élnek. Újabbak a házak, az autók, a környékbeli ovik zsúfoltak. Nyilván nem látok mindenki zsebébe, és lehet persze torzító hatása a hiteleknek, de összességében azt merem állítani, hogy a tudatosabbak nagyobb hajlandóságot mutatnak a szavazásra. Ugyanakkor kiábrándítóan szerepeltem a panellakótelepeken, a kisebb települések óvárosi övezetében, és a szegényebb negyedekben, idősebbek lakta utcákban.

Megnéztem ugyanezen szavazókörökben a parlamenti pártok egymáshoz képesti szavazati arányait. A piros pontok azt jelzik, hogy a fideszes és az összefogásos jelöltekre leadott szavazatok aránya hogy alakult. (Ha 1 fölött, akkor ugye nyert a fideszes, ha alatta, akkor nyert az MSZP-s). A fekete pöttyök pedig azt jelzik, hogy a fideszes jelöltre leadott szavazatok aránya hogy alakult az MSZP-s és a jobbikos jelöltre leadott szavazatok összegéhez. Itt fordított a tendencia: ha alacsony volt a részvétel, akkor magasan vert a fideszes mindannyiunkat.

Levonhatjuk ebből azt a következtetést, hogy bárcsak többen mentek volna el szavazni azokban a szavazókörökben? Hát nem éppen. Jó eséllyel hasonló egzisztenciális hátterű szavazókból jött volna el több azokban a körzetekben, és azonos arány maradt volna, csak magasabb részvétel mellett, vagy akár még jobban billent volna a regnáló hatalom felé a mérleg.

Noha a kormányváltás esélye a magasabb részvétellel nő, ugyanakkor nem mindegy, hogy milyen körzet az, ahol magasabb az a bizonyos részvétel! Ahol 75%-os volt, ott talán jól jött volna a kormányváltás szempontjából ha 80%-ra emelkedik, mint ha egy 60 %-os körzet jön fel 65-re.

Nincs sajnos kapacitásom és tudásom minden szavazóköri eredményt végigelemezni, és összevetni demográfiai adatokkal is a részvételi adatokat, de talán ez a kis példa is jelzi hitelesen, hogy a részvételi arány növekedése önmagában nem old meg senkit. Különösen az visszatetsző, ha valaki egyszerre gondolja a népet birkának, és aggodalmaskodik az alacsony részvétel miatt...

Mi következik mindebből?

1. Ha jobban élne az ország, akkor a kormányváltás esélye is nagyobb lehetne, a túlélési ösztönök helyett egyéb irányú igényeit is ki akarná élni a polgár. Nos, vajon Orbán Viktornak érdeke-e akkor, hogy jobban éljünk? (Alkérdés: és Vona Gábornak?)
2. Az utcáról utcára, postaládáról postaládára folytatott kampány, valamint a médiaválasztásában tudatosabb és igényesebb célcsoportok online elérése reménytkeltő, és nem kell feltétlen azon keseregni, hogy nincs elég óriásplakát.
3. Végül egy nyilvánvaló megfejtés: az oktatás. Akinek a kezében az oktatás, annak a kezében a hatalom. Az már régesrég bebizonyosodott, hogy a jobb oktatás magasabb életszínvonalat és igényesebb fogyasztói kultúrát teremt. Lehet, hogy valójában oktatásra kéne költenie az ellenzéknek a pénzét?

Ha visszanyerjük azt a bizonyos egy lépcsőfokot a Maslow piramison, akkor nyerhető lesz egy következő választás. Orbán Viktornak tehát legjobban attól kell félnie, ha véletlenül tényleg beindul a növekedés.