Hosszú ideje folytat országszerte kilátástalan küzdelmet a rendőrség és az önkormányzatok az illegális hulladéklerakók ellen. Noha a leggyakoribb helyszínek mindenki számára ismertek, és kis erőfeszítéssel akár tetten is lehetne érni az elkövetőket, egy-egy látványos akciónál sosem futja többre, aztán a szeméthalom mindenhol újratermelődik. Na, vajon mi lenne a megoldás, erőltessük meg a fantáziánkat...

Ahogy az országban szinte mindenütt, úgy az én választókörzetemben is megvannak azok a közismert helyek, ahol mindig újra és újra gombaként kinőnek a szemétdombok. Dunakeszi és Fót között vagy éppen Szadáról Veresegyház felé brutális mennyiségű szemét rondítja el az árnyas utak szélét, az árkokat, az erdei kiránduló ösvényeket. Nem ilyen kis apróságokra kell gondolni, hogy elhagyott lukas bakancs, vagy PET-palack, nem: komplett hűtőgépek kibelezve, romos bútorok roskadásig, cementes zsákok, festékes vödrök, akkumulátor, mérhetetlen mennyiségű autógumi.

A Föld Napján vagy más jeles napokon diákok ezreit vezénylik ki, hogy úgymond szépítsék a környezetet, gyűjtsék a szemetet. Szegények elindulnak a kis szatyraikkal, de teljesen esélytelenek a mindent elöntő mocsokkal szemben. Mára annyira rossz a helyzet, hogy rakodó munkagépek szükségesek a szemét elhordására, ráadásul komolyabb védőruha nélkül nem is ajánlatos ezeket az illegális hulladékhalmokat megközelíteni. Sajnos ez már nem az a kategória, hogy egy kis munka a természetben összekovácsolja a fiatalokat, ez már konkrétan szívatás, hogy a jószándékukat évről évre olyan káros anyagok kezelésére pazarolják, amik valójában bűncselekmények révén kerülnek oda.

Itt már nem hanyagul eldobott üdítősflakonokról van szó. Embermagasságú kupac építési törmeléket nem a szél hord az erdő szélére. Gátlástalan vállalkozók tucatjainak megélhetése alapul azon a modellen, hogy ők pénzt kérnek az ártalmatlanításért, az elszállításért, aztán végül nem hulladék-feldolgozókba viszik a szemetet, hanem a közeli erdőkbe, mellékutakra. Úgy, hogy egyébként a körzetben van egy hulladékudvar, az újpesti szemétégetőnél pedig bármi leadható. Ennek ellenére nagyüzemi szennyezés folyik városaink határában. És nem csak csóró deklasszált fuvarosok, hanem rendes tehergépjárművek is fordulnak, napszaktól függetlenül. A lebukás esélye kicsi.

Pedig a megoldás kézenfekvő. Az elmúlt években megtöbbszöröződött a traffipaxok száma, térfigyelő kamerák ezreit szerelték fel az országban, a rendőri állomány létszáma is növekedett, valahogy mégis kifognak rajtuk azok a kisebb nagyobb teherautók, amik akár fényes nappal is felbukkannak a mellékutakon, hogy lerakják a romokat, kiborítsák a lakásfelújításokból visszamaradt sittet. Dunakeszi reptéri lakóparkja előtt van olyan út, ahol a rendszeresen a forgalmat figyelő rendőrök és az illegális szemétlerakók között alig 100 méter van csak, ráadásul egymáshoz képest látótávolságban. Azokról a pontokról egy másik kamerával simán látni lehetne az elkövetőket. Ennek ellenére újra és újra nőnek a szemétkupacok.

De fogadjuk el, hogy sokkal fontosabb dolga is van a rendőrségnek, mint a szemétmaffia. Vajon akkor kire lehetne bízni ezt a nehéz feladatot? Ha a városok parkolási rendszereit, az ellenőrzést, a büntetést és a behajtást ki lehet szervezni magán társaságoknak, amik azt rentábilisan (mi több, komoly profittal) képesek működtetni, akkor meglenne a módja az illegálisan szemetelők felderítésének és az általuk okozott kár megtéríttetésének is. Ha bankot meg metróaluljárót védhet magáncég, akkor lehet, hogy indulna cég egy erre a feladatra kiírt pályázaton is, más kérdés, hogy itt a modellnek önfenntartónak kell lennie. Úgy, hogy az ezekből befolyó pénz eltartsa a figyelésre kijelölt társaságokat is, természetesen az önkormányzatok felügyeletében. De nem ám ilyen ötezer forintos szabálysértési büntike kell, ami beárazható. Rokkanjon bele az elkövető meg a cége is, és ha van megbízó, akkor ő is. Aztán ha meg már nincs kit büntetni, mert senki sem kockáztatja az illegális lerakást, akkor átképezhető a felderítő egység mondjuk a fémtolvajok ellen.

Hulladékhegyek nélkül nemcsak a hangulatunk lenne jobb, hanem telkeink, házaink, lakásaink értéke is nőne, a kirándulók is szívesebben és magabiztosabban jönnének környékünkre, és többet is költenének városainkban. Nem csak a „zöldek kényes szemének” ártanak tehát a szemetelők, hanem mindannyiunk pénztárcájának is!